Megmenthető-e a kapcsolatunk, ha már az intim együttlét is fájdalmat okoz?

Mára nem csak a havonta jelentkező fájdalmas menstruációval kell megküzdenem, de a még ettől is nagyobb szenvedést okozó szexuális együttlétekkel, vagy ebből kifolyólag az intimitás teljes hiányával is.

A méhpolip kialakulásának oka még ma is ismeretlen, az orvosom a rohanó életmódomra, a nagymértékű stresszre, és bizonyos százalékban örökletes hajlamra fogja. A mentálhigiénés tanácsadóm szerint lelki okai vannak, rendben kellene tennem a saját nőiségemmel való kapcsolatomat, valamint észre kellene vennem, hogy egy mérgező párkapcsolatban élek. Tulajdonképpen ebben a helyzetben már szinte teljesen mindegy, hogy mi volt a kiváltó ok, a jelenlegi problémával kell farkasszemet néznem.

Valószínűleg mindkét szakembernek igaza van, így most fizikailag és lelkileg is kezelnem kell ezt rajtam már többszörösen túlnövő problémát. A nagy fájdalmakkal és bő vérzéssel járó menstruációhoz már szinte teljesen hozzászoktam, de felütötte a fejét egy olyan tünet, ami már nem csak engem érint, hanem a páromat is.

Eddig bármi történt is a kapcsolatunkban, a szex mindig zseniálisan működött, elég volt egymásra néznünk ahhoz, hogy felforrósodjon köztünk a levegő. Ám nemrégiben fordult a kocka.

Először csak a szexuális együttléteink után, mára pedig közben is elmondhatatlan fájdalmat érzek. Jogos a kérdés, hogy életben tartható –e egy párkapcsolat egészséges szexualitás és intimitás nélkül? Normális-e az, hogy bűntudatot érzek, amiért több hónapja miattam nem éltünk normális szexuális életet? Kell-e hibáztatnom magam, és féljek-e attól, hogy emiatt kell majd végleg elköszönünk egymástól? Aggódjak-e, hogy most fog jönni egy harmadik, csak azért mert nem szexelünk, vagy ha meg is próbáljuk, pár perc után a hatalmas fájdalom véget vet az örömök kergetésének? Vagy épp ellenkezőleg, ha ezt a nehézséget sikerül együtt leküzdenünk, az megerősíti a kettőnk közötti köteléket is?

Egy erős alapokon álló párkapcsolatban feltételezhetően az utóbbi a helyzet. A mi esetünkben azonban már így is bőven akad rés a pajzson, ezért talán okkal aggódom, hogy az egészségem romlása tönkreteszi a magánéletemet, vagy éppen fordítva? A romló magánéletem teszi tönkre az egészségemet?

Bármi is legyen a válasz, nem befolyásolja azt, hogy pár héten belül műtő asztalra kell feküdnöm. Mindeközben fennáll a teljes elhidegülés esélye, és az is, hogy a több éves kapcsolatomat egy nőgyógyászati betegség teszi majd tönkre.Vagy talán éppen az a célja a testem jelzésének, hogy véget vessen a kapcsolatnak, ami megbetegít?

A párom már most gyakran a fejemhez vágja, hogy örülhetnék, hogy nem hisztizik, amiért nem kap szexet.

Ettől is csak fokozva bennem a lelkiismeret furdalást és azt, hogy megbuktam nőként. Ezzel a műtétre való várakozás feszültségében nem a nyugalmat és biztos támaszt adja nekem, hanem felelőssé tesz azért, mert beteg vagyok.

Makra Lídia